- Mi az F3A műrepülés?
- Mit kell versenyeken csinálni?
- Mit kell tudni a versenykategóriákról?
- Mi a műrepülő zóna?
- Segítheti-e valaki a pilótát versenyzés közben?
- Milyen modellel lehet versenyezni?
- Szükségem van-e a csúcstechnikára?
- Barátságosan fogadják-e a kezdőket, érdeklődőket az F3A versenyzők?
Az F3A műrepülés a modell műrepülés versenyszerű fajtája. Úgy is mondhatnám, az F3A az R/C műrepülő modellezés legkomolyabb formája, de egyben nagyszerű szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó tevékenység is. Ez a fajta modellrepülés más értelmet ad a hobbinknak mint csak puszta szórakozásból föl-alá repkedni. Újfajta kihívással találja magát szemben a modellező: bírók és nézők előtt kell versenyszerűen szerepelni. A precíziós műrepülés nem mellékesen gyorsan fejleszti a pilóta tudásszintjét, én minden R/C modellezőt arra bátorítok, hogy legalább kezdő szinten próbálkozzon meg a műrepüléssel. Ha mást nem is, de legalább a kezdő műsort tanulja meg végigrepíteni, még akkor is, ha nem akar versenyezni. Ez a fajta repítés minden pilótát precizitásra, előre gondolkozásra sarkall, a pilóta egyre magabiztosabb lesz és a modell lezuhanásának veszélye is lényegesen mérséklődik ahhoz képest, mintha csak “fetrengene” a légtérben. Ráadásul a precíziós műrepülés nagyon látványos is!
Legegyszerűbben úgy mondhatnám, hogy a modellel egy előre meghatározott manőversorozatot kell a lehető legprecízebben végigrepíteni, “rajzolni az égre”. A pilótának a “műrepülő zónán” belül (erről még lesz szó a későbbiekben) kell a repítést bemutatnia. Teljesítményét több bíró egymástól függetlenül pontozza, minden egyes manővert 0-10 közötti pontszámokkal értékelve. 10 pont a manőver tökéletes végrehajtása esetén jár, minden egyes hiba pontlevonást jelent. Pontot vonnak le, ha a pilóta kirepül a műrepülő zónából vagy a manőver geometriája nem megfelelelő, esetleg rossz a mérete, elhelyezése. Az egyes manővererek nehézségi fokát a “K faktor” jellemzi, mellyel a manőverre kapott 0-10 pontig terjedő pontszámot még meg kell szorozni. A pontozás szabályait bővebben a szabályzatban, bírói útmutatásokban lehet megtalálni.
A szabályok alapján látható, hogy ez a sport a műkorcsolyához erősen hasonlítható. Egy magas pontszámot elérő repítés sokszor éppolyan kecses és szemet gyönyörködtető mint egy műkorcsolya kűr. A versenyzők nagy része nagyon precízen épített és szépen festett -néha szinte művészi kidolgozású- modellel versenyez, noha a modell megjelenését nem értékelik a bírók. Ezzel szemben a modell csendességét értékelni kell, ezzel is ösztökélve a versenyzőket a halk motor – kipufogó – propeller rendszer kialakítására és végső soron a környezeti zajterhelés csökkentésére.
A magyar versenyeken két kategória van a pilóta gyakorlottságának megfelelően: a kezdőknek az RCM kategória, a haladóknak az RC3 kategória. A nemzetközi versenyeken a FAI F3A kategória szerint zajlanak a repítések. A kategóriák pilótákkal és modellekkel szemben támasztott követelményei is a fenti felsorolás szerint nőnek. Míg az RCM kategóriában szinte bármilyen műrepülésre alkalmas modellel és kb.: fél éves gyakorlással eredményesen lehet versenyezni, addig az RC3 kategóriákhoz már speciálisabb modellek és hosszabb felkészülés szükséges. A FAI F3A kategóriában pedig csak speciális F3A modellekkel és több éves rutinnal lehet eredményesen versenybe szállni.
A műrepülő zóna az a -versenyeken pontosan kijelölt- terület, melyen belül a pilótának a manővereket végre kell hajtania. A pilóta tartózkodási helyétől, mely a kifutó mellett van, jobbra és balra két 60°-os egyenes jelöli ki a zóna oldalsó határait. A repítést a pilóta előtt kb. 150m-re lévő “repítési síkban” kell végrehajtani. A zóna felső határát a vízszintessel 60°-ot bezáró sík jelenti. Az RCM kategóriában a forduló manővereket nem értékelik, így forduló közben a zónából történő kirepülés sem jár pontlevonással. A többi kategóriában azonban a modell a fordulók során sem lépheti át a zóna határait, különben pontot vonnak le a manőver értékéből. Ezek a szabályok és az egyéb körülmények, mint a szél, bírók, nézők, teszik ezt a sportot igazán kihívásokban gazdaggá.
A repítés közben minden pilóta segítőt vehet igénybe. A segítő segít a modell motorjának elindításában, a modell fellszállása után pedig sorolja a pilótának a következő manővereket. Bármilyen információt adhat a pilótának, akár a modell helyzetére, akár a következő manőverekre vagy szélkorrekcióra vonatkozólag. A legjobb ha ők ketten a gyakorlások során is együtt dolgoznak, és egy csapatot alkotnak. Gyakran a legjobb kombináció az apa-fiú vagy férj-feleség csapat, ezzel igazi családi sporttá válhat az F3A műrepülés.
Elég gyakori az is, amikor a munkamegosztás kapcsán alakulnak ki csapatok. Természetesen a pilóta is nagyon fontos, de segítőre lehet szükség a modell építéséhez, tervezéséhez, festéséhez. A nemzetközi élvonalbeli versenyzőknél nem ritka edző vagy pszichológus igénybevétele a maximális teljesítmény eléréséhez.
Szinte bármilyen modellel lehet versenyezni, amelyik teljesíti a szabályzatban rögzített követelményeket, melyek a teljesség igénye nélkül:
- Sem a modell hossza, sem a fesztávolsága nem lehet 2m-nél nagyobb
- Üzemenyag nélküli tömege nem lehet 5kg-nál nagyobb
- Hatásos hangtompítással kell a belsőégésű motorokat ellátni, a motorok mérete nincs korlátozva
- Képes legyen a kifutóról felszállni, kézből nem lehet startolni
A haladó kategóriák egyre nagyobb követelményeinek csak speciálisan precíziós műrepülésre tervezet modellek képesek eredményesen megfelelni. Kezdőként azonban szine bármilyen műrepülő modellel bele lehet vágni a sportág megismerésébe.
Az F3A műrepülés egy technikai sport, ezért a modellek konstrukciós és technikai jellemzői is döntő jelentőségűek. Kategóriától függően a modellek egész skálája megtalálható az egészen egyszerűtől a nagyon bonyolultig. Nemzetközi viszonylatban négyütemű üzemanyag befecskendezésű motorokat, professzionális lengéscsillapítású motorfelfüggesztéseket, és hangtompítókat láthatunk. A legmodernebb (drágább) kétütemű motorokat is befecskendezővel látják el. Egyre jobban előretör az elektromos meghajtás is, az akkumulátorok konstrukciójának és gyártástechnológiájának fejlődési következményeként. A modell konstrukciók a stabilitás és a jól manőverezhetőség közötti egyensúlyozás mintapéldái. A nagy G terheléseknek minél könnyebb de egyben erősebb kompozit (karbon, kevlár, stb.) szerkezetek felhasználásával próbálnak megfelelni. A modell építője számára ezek mind-mind megannyi új kihívást jelentenek. Az igazi szépsége ennek a sportnak azonban az, hogy ezekkel a csúcstechnológiás modellekkel szemben egy jól konstruált házi építésű balzából épített modellel is eredményesen lehet versenyezni!
Az F3A műrepülésben az eredmények eléréséhez egyetlen út vezet: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni… Csak gyakorlással tudod a tudásodat tökéletesíteni. Az, hogy ha egy F3A pilótát magányosan látsz gyakorolni, az nem azt jelenti, hogy nem szeretné a társaságot, sokszor ők a legbarátságosabb emberek. Az ok amiért szeretnek egyedül repíteni az az, hogy társaságban repítve rendkívül nehéz a precizitásra koncentrálni és közben a többiekre is figyelni.
Nem sznobok vagyunk, nyugodtan üdvözölj bennünket, kérdezz, DE CSAK A REPÍTÉS UTÁN! Gyakorlás közben rendkívül sok dologra kell koncentrálni, nem tudunk mással foglalkozni! Egy közös tulajdonságunk azonban mindenképpen van: a modell műrepülés szeretete.
Miért is nem próbálod ki a precíziós műrepülést?
Találkozzunk a reptéren!
Benkő Ata